lélegző pillák vágyai

Meg volt az új évi balhé, meg volt még akkor éjjel.

Viszont másnap rájöttem, hogy szeretek vele reggeli közben HowIt'sMade-et nézni és szeretem az összes piliszka porcikáját, szeretek vele fogat mosni és szeretem a nem is vicces vicceit, azt ahogy cikis helyzetben nézi a halakat, azt ahogy kezeli a hisztimet, hisztieimet, a béna pólóit, azt hogy sosem alszik el előbb mint én, azt ahogy viszket az orra ha rá néz egy szöszös pulcsira és azt hogy sose lehet a gép elől elrángatni, szeretem ahogy mosolyog és ahogy beszél a cicához, ahogy szomorú és ahogy nagy ritkán ideges. Szeretem, hogy amikor bevisz a munkahelyemre kocsival akkor jobban elkések mint amikor nem, és hogy sokszor úgy mondd el nekem mindent, hogy közben nem is mondd semmit. Örülök, hogy nem mondja minden pillanatban hogy szeret viszont én tudom mindig hogy ez így van. 

A lényeg tehát az, hogy szerelmes vagyok belé és szeretnék nagyon sokáig így maradni.

babucikababucikababucikababucikababucikababucikababucikababucika

Ahol nekem fáj doktor úr, azt ott nem tudja meggyógyítani. Képzeljünk el, egy vastag kötelet olyasmit amilyenen Stallone csüngött 93ban és azt amiként ez a szerelem által megfeszül és egyesúlyban tart két embert. Na most képzeljük el azt, ahogy a sok veszekedésen, megbántáson, fájdalmon keresztül kialakul egy olyan helyzet, mintha egy késsel ezt a kötelet elkezdenénk vagdosni persze nem telibe ill. keresztbe, hanem csak finoman, vízszintesen éppen hogy csak a kés élével odasimítunk minden alkalommal. Durva mi?

Kéne belém több erő...vagy nem is erő, meg nem is függetlenség, meg nem is tudatosság. inkább kevesebb érzelem.  Mindenből kicsit kevesebb. Kevesebb düh, kevesebb piszkálódási inger, kevesebb zsír a hasamon, mert akkor jobban néznék ki fürdőruhában és talán én lennék a világon a legtökéletesebb ember annak az embernek akinek a legjobban szeretnék a legtökéletesebb ember lenni . Ellenben lehetek etalon olyan embernek akinek nem szeretnék lenni viszont szükségem van arra hogy lehessek, mert különben nem lennék senkinek se „A” és akkor már nem is lenne miért élnem ugyanis hercegnőnek születtem ill. skórpió jegyben, de az szinte ugyanaz.

Jut eszembe!: szeretnék elmélyedni az asztrológiában és szeretnék egy saját csillagot az égen. (:

Ugye mi lányok mind olyanok vagyunk, hogy elképzelünk dolgokat, fantáziálunk, vágyunk valamire vagy valakire és elképzeljük ahogy megkapjuk... például egy gyűrű vagy egy szerelmi vallomás, egy vacsora vagy egy bocsánat kérés, egy csók. Általában persze ezeket a dolgokat sosem kapjuk meg, de nem is azért találjuk ki, hogy meg történjen, hanem a maga szépségéért, az is elég hogy ha csak agyban is, de megéltük. Persze előfordul az is, hogy megkapjuk azt a valamit, nagyon kevés esetben mondható ez el...,  hogy úgy abban a formában ahogy azt megálmodtuk, de összességében elvittek vacsorázni meg meg is csókoltak, nem épp olyan lágyan és az esőben na de na. Most képzeljük el azt az esetet, amikor valami teljesen elképzelhetetlent vetítünk magunknak, valami olyat ami 99,9% hogy nem fog megtörténni, de mégis 111%-osan mégis beleéljük magunkat, hogy de igen és aztán amikor már majdnem azt mondanám, hogy a végén persze, hogy nem úgy lett, történik valami, olyan ami eszedbe sem jutott, ami sokkal elképzelhetetlenebb még annál is amit te kitaláltál... na ezt adja ő.

Különben 3. lettem a BAM (bringázz a munkába) videópályázatán, ami elég csudi :)

.....és nyertem egy tudod mit? bringAbag-et.

Ez hatalmas... szem.be-szél óta az egyik leghatalmasabb. mindegy nem számít, letértem az utamról. Legalábbis ezt mondták 2500-ért. De most az vesse rám az első követ aki... vagyis ez, hogy lehet nem helyes ha egyszer ezen a másik úton találtam nyugalmat, némi pénzt bár nem eleget, de mikor elég? soha. szerelmet, örömöt és még sorolhatnám mi mindent, például repültem is. Mellettem vannak azok az emberek, akik azelőtt, bár ezen a ponton merül fel az idővel kapcsolatos kérdés. Mikor azelőtt? hátja. Azt mondta még valamikor a tizenkevés éves koromra kellene visszagondolni, de hát én nem tudom, akkor még fiatal voltam és heves lelkű... ezt mindenki tudja, már te is. Mit tudtam én még akkor bármit is utakról meg célokról meg helyes és nem helyes helyekről? Nem sokat, ellenben bőven semmit. Szóóóóóóóóóóóóóóval ha innen indulunk, akkor tán még út se volt amiről le lehet térni, tehát ugorjunk a tizensok éves koromra. Akkor voltam valami úton, ill. rámondhatjuk, hogy voltam, érzelmileg biztos egyébként meg úgy agyilag... hát valami, talán. De nem érzem annyira konkrétnak. Voltak terveim amiket véghez vittem, rövid távúak, de megint érzelmi úton vagyunk... szakítani akartam a barátommal és szakítottunk ez nem valami nagy cucc. Ha most, ebben a pillanatban frissen és ropogósan vissza gondolok azokra az időkre, határozottan kijelenthetem, hogy kurvára semmi útnak még a közelébe sem voltam. Nap nap után éltem aztán nyáron meg zülltem. Utána télen se... akkor meg idézőjelben depresszáltam tudod.. na aztán talán mintha valami utat akartam volna találni, de nem találtam nagyon nem. végig érzelmi útról beszélek.. ill. nem! csak az érzelmek befolyásolják pontosabban befolyásolták de most már megint befolyásolják a hozzáállásom az élethez. Lényeg: egyáltalán nem értem hogyan térhettem le egy útról amin soha a rohadt életben nem voltam rajta max most. De akkor meg miért mondja hogy nem és találjak vissza, mert most nem vagyok jó úton... bár azt mondjuk elhiszem, mert már nem vagyok boldog, vagyis a boldogság többrétű, legalább már éhes nem vagyok..csak kétségbe esett. Boldog vagyok és elégedett, mert szerelmes vagyok és mert megoszthatom az életem Vele, de azért ha őszinte akarok lenni a  %+##&]ˇ{%*  kivan minden mással. Unatkozom és utálom az összes napot amikor esik, meg amikor nem. amikor ünneplünk, meg amikor nem, gyűlölök lefeküdni és gyűlölök felkelni de imádok napközben dögleni. szeretek álmodozni és tervezni csak nem érzem magamban a késztetést a megvalósításhoz. egyáltalán. Jól elvagyok mert nem csinálok semmit, de közben nincsen semmi amit csinálnom kell, ami szar. Na ezért találtam, ki, hogy elmegyek, most csak pisilni aztán meg majd meglátjuk...cső!

well... Yes he is.

Beletúrtam a hajamba és azt éreztem, hogy kong a lelkem a sok érzéstől. Szeretni, utálni, álmodni, élni, felejteni, emlékezni, soha el nem múlni hagyni... de nem lehet, az élet mindig megy tovább. Valójában nincs is olyan, hogy a most pillanata, mert mire az ember arra gondol hogy most van most, valójában akkor már rég nem is. Így hát igazából nincs is olyan, hogy éjfél.. mert 23.59-kor ahogy peregnek a másodpercek azok még az 59. perc másodperei, és amikor az óra átvált 0.00-ra akkor pedig már az első percben vagyunk. soha nem áll meg. Annyira megzavaró.

Alig bírok lélegezni, úgy be van dagadva a szívem. Nem sebes, nem bántotta senki, csak fáradt, nem bír ennyit, sajnos. Egyébként ez most  megint olyan pillanat (nem, nem az mert az nem is létezik) amikor nem tudom elképzelni, hogy van olyan időszakasz amikor nincsen semmi baj, amikor csak minden pontosan úgy jó, ahogy van és nem kell se több, se kevesebb... pedig nagyon sok olyan van... Süt a nap, vissza tükröződik az arcom a busz ablakában, hallgatom a zeném és azt gondolom, hogy boldog vagyok. És amikor megkérdezem magamban magamat, hogy miért? Egyszerűen nem tudom megválaszolni, csak azt tudom, hogy ez most annyira jó, hogy wááá el sem lehet rontani. Elmosolyodom és a többi komor arc között felragyogok...szóval ez nem olyan, ez olyan amikor se nem bánt semmi, se nem tesz boldoggá semmi. A mindent szétárasztó közöny ereje, rá telepszik az emberre, meg kötözi és a porba löki. "Küzdj vagy halj meg így" jelzi a tábla a fán. De neeem lehet, de nem úgy nem lehet, hogy nem szabad nincsen rá igény. El sem gondokodik rajta senki, hogy jó lenne e küzdeni... mert nem, ezért nagyon veszélyes a közöny átmossa az agyad. Leegyszerűsíti az életet végtelenül, mert minden pont úgy jó meg nem jó ahogy van és kész. félelmetes. Amikor kaparod a földet, hogy hé mégis ez nem jó.. kell az érzés, akarom, hogy fájjon és akarom jó legyen és ne pedig csak legyen. De olyan nehéz....kábé mint szembe szélben egy felüljáróra feltekerni váltó nélkül.

Minden egész eltörött...

Minden fél, mégis egész.

Az vajon miért van, hogy a legtöbb remekmű fájdalmból, csalódásból és szomorúságból születik. Akkor képes csak az ember maradandót alkotni? A mű által múlnak az érzések. Talán. Kevés ember volt már igazán boldog, de szinte mindenkit hagyott már el szerelem, barát, testvér, szülő, gondolat. Ezáltal, miután megismeri a más fájdalmából született csodát, képes azt mondani, hogy igen, ezt értem, mert nekem is pontosan így fáj(t).

Egy férfi. Egy nő. Egy és megannyi érzés. Jövő, múlt és jelen örök hálójába gabajodva próbál az ember menekülni, de felemésztenek a szivek, az arcok, a testek és a csókok. Olyan erős szerelem volt. Vége lett, de el sosem múlik...gondolja az ember  évekig sőt talán egy életen át, de csak mert sosem adatik meg a lehetőség rádöbbenni, hogy valójában kurvára De.

Elzárjuk mint ahogy a kalózok teszik a kincseikkel. Egy szép dobozba. Tudjuk hogy van, nem kell vele nap mint nap törődni, mert jó helyen van ott ahol van. szép emlékeinkben él, hogy milyen nehézségek árán szereztük csak meg, mennyire kellett rá vigyázni, de már jó helyen van ott a dobozban a szivünkben. Igaz sokszor megfordul az ember fejében, amikor szomorú leginkább, hogy mennyire jó érzés lenne, azt a legdrágábbat legalább csak megnézni, kinyitni a dobozt, és csodálni, hozzá érni, megölelni érezni az ajkait. De Nem, nem lehet. Mással kell foglalkozni, kalózok vagyunk, kincseket kell keresnünk. Bár folyamatosan azt érezzük, hogy találhatunk bármilyen aranyat vagy gyémántot, egy sem fog annyit érni mint amilyen a dobozomban van, ez jó érzéssel tölt el és büszkén elmosolyodom. Emiatt, talán nem tudjuk értékelni azokat az értékeket amiket az utak során találunk, de nem baj, kit érdekel? Hiszen ott van AZ. Ha nem is láthatom többet, ha el is lopják, a másé is lesz, tudom hogy volt az enyém, tudom, hogy voltunk egymáséi és ez az érzés mérhetetlenül kielégít és boldoggá tesz. Megadja azt az alapvető erőt ami visz előre az új kincsek (felszínes!) kutatása során. Mert találunk másokat, szépeket, csillógókat, fényeset, különlegeset, fontossá válnak meg is szeretjük őket... vigyázunk is rájuk, hiszen ők is ránk. Sok mindent megélünk együtt... a nyílt óceán olyan veszélyes. De ha túléljük a gyilkos hullámokat, a kínzó napsütést mi jöhet még ami elvenne tőlem. Te szép, te új, te kincs.

Aztán eljön az a nap amikor egy meggondolatlan vagy épp egy túlságosan is átgondolt pillanatban elfutunk a világ elől, a hajó egy rejtett zugában és kinyitjuk azt a dobozt, azt amelyikben a legősíbb, legelmondhatatlanabb csoda van. zihálva, izgatottan, gyermeteg félelemmel bontogatjuk, nehéz...de rég volt. És akkor kattan a zár, behunyt szemmel emelem a fedelet és meglátom őt. Csak én vagyok és ő. Akkor nem számít semmi más. Végre láthatom végre itt van.. végre minden olyan mint akkor volt amikor megtaláltam, mostmár mindig itt leszek, most már mindig itt leszel, nem vagyunk együtt, de visszatér az a különleges lánc ami összeköt minden. Semmi másra nem tudok gondolni, anniyra semminek tűnik minden más ami utánad jött, annyira csodálatos vagy. Azt akarom hogy ölelj és csókolj meg. És egy szempillanatás alatt már érzem a sejmes ajkad, érzem azt a csókot ami az enyém, ami hozzám tartozik, és most, most mingyárt visszatér minden amit eddig mindvégig anniyra akartam érezni, téged minket, a multat. most.... most mingyárt.

De nem.

Lehunyom a szemem, és amikor kinyitom akkor látom, csak hogy mivan valójában a ládában. Néhány rozsdás fém és törött kő darab. Hova tünt a ragyogás? Hol vagy?  Hol vagyok én, hol van az amit eddig mindvégig hozzád kötöttem hol vannak azok az érzések, miért nem érzek semmit?Mi történt? Miért látok magam előtt mást csak azokat a csillogó kincseket elsodródni amik valóban ragyogtak, amik tényleg, nekem akkor, ott. Nem évekkel ezelőtt és titkon és rejtve. Akik tényleg boldoggá tettek, akikkel sose törődtem annyira mint ezzel a dobozzal, ami még a távolban is a világot jelentette, amiből mára kimúlt minden fény és varázs. Várj.... csókolj meg mégegyszer, most biztos jó lesz.

Nem.

Vigyáznom kellett volna az újakra, vigyáznom kellet volna a jelenemre. Eltűnt valami, amit eddig csak elveszettnek hittem. Emiatt néha félek.

Vajon érzi az ember azt, amikor már nem sokára megfog halni? Szerintem, ő lassan, de biztosan érezte, ebben biztos vagyok. Amikor kilépett a metroból azon a napon, már percek óta nem volt ebben a világban. Olvasott, vagy csak elmélyült a gondolataiban, mint annyiszor már. mosolygott.

Amerre nézett, tömeg, de nem nézett semerre, akkor a legboldogabb...egyedül. Senki nem értette meg, hiába próbálta megtanulni, ellesni milyen embernek lenni, milyen beszélgetni, milyen csak nézni és hallani. Nem ment neki, az elött se, és az útán se tudott "normális" lenni. Folyamatosan idegenedett el mindentől és mindenkitől. Belül arra vágyott, hogy megoszthassa valakivel, azt a dolgot... de mit? hmmmm

önmagát. Mindennél jobban szerette volna ha valaki megérti, ki ő és miért ilyen, mitől lett és mivé lesz. megérti, elfogadja, és szereti. Miközben, keresett és eltöltötte az időt alkohollal, zenével, csókokkal, droggal, szexxel, beszéddel, kérdésekkel és válaszokkal alkalomról alkalomra jobban érezte, az űrt. Nem tudta, hol a helye, azt tudta csak, hogy ki mellett nem akar ébredni reggel, kinek a kérdéseire nem akar többé válaszolni, kinek a szívét nem akarja összetörni ezért muszáj mégis látszatot tartani legalább. Egyszeriben már úgy érezte, sehol sincs otthon és nincs olyan ember (ill épp, hogy nem ember) akinek elmondhatná mennyire nincs is sehol. mennyire csak lebeg ég és föld, tegnap és holnap, jelen és jelenebb jelen között. Mennyire félelmetes és szinte leírhatatlan érzés az, hogy valójában mindez mennyire nem is rossz. Akkor halt meg először. de csak egy kicsit. Rájött, képes volt megint magasabb szintről látni az életét, kívülről. büszke volt és egyedül. ismét mosolygott.Annyi gondolat cikázott a fejében, neked elmondta, nekem is elmondta, mi tudtuk. ő is tudta. Álmodott, célja volt. Tenni, bizonyítani akart. Tanulni az amit elötte már ezren megtettek.kiszakadni a láthatatlan zsákból, amely nem hagyta eddig. végre életre kelt. Érezte a nap sugarait az arcán, kinyitott a szivét a hétköznapoknak. Átadta a lelkét e nála magasabb létnek. Megtette amit soha eddig. Nyitott. Boldogan lépett ki az utcára boldogan köszöntette a világot, szívesen nézte hosszu percekig a szerelmeseket, érdeklődéssel töltötte el azt a 24 órát. Kedvesen bezsélgetett volna azokkal akik hozzá szólnak. De ekkor már nem szólt senki. elősször megijedt, hogy miért nem képes ember lenni emberek között, magát megértetni és megérteni, egyedül maradt és nem tudta van e valaki valahol aki valaha megérti, de kit érdekel.  Végre maga lehet, senki nem bántja többé, senkit nem bánthatok többé, mosolygom, meghaltam. <3

Két kincse volt. A teste és a lelke. Egyszer hagyta, hogy vigyázzanak rá

 Akik normálisan születnek meg, rendesen kijönnek onnan ahonnan kell, megküzdenek az életükért. fokozatosan, lassan fájdalmak árán kerülnek bele ebbe a világba. aztán felsírnak ami útán minden elkezdődik.

Akik császárral születnek, mert ők már akkor tudnak megoldást a felmerülő problémákra... bár nem tehetnek arról hogy így kell megszületniük, ők azért akarnak élni és ígyis úgyis megszületnek. Ők küzdöttek akkor amikor a baj felmerült az anyaméhben.

Akikkel történt valami olyan baleset aminek a nyomát örökre magukkal viszik, soha be nem gyógyuló seb. Amiről életük során több százszor mesélnek, mert valaki mindig megkérdezi mi az és miért van.

Akik szeretnek szerelemmel életükben. Egyszer lehet csak. Sokat gondolkodtam ezen. de azt gondolom, hogy igazán csak egyszer. Hiheti az ember, hogy nem mondhatja is. Írhatja is, énekelheti is, sőt akár filmre is viheti, de nem. egyszer majd síri csend lesz körülötte és sötét, majd rájön. hogy egyet szeretett és őt akarja és küzd is érte addig amíg eljön a másik néma és sötét pillanat, ahonnan nincs tovább.

Akik mernek. Nemet mondani vagy igen mondani. Mernek gondolkodni, mernek beszélni és mernek tenni. Elmennek és felvarratják az a képet a bőrükre.és igen beteszik azt a kis lapocskát a szájukba vagy felszívják a fehérséget egy boldogabb órért. De nem adják a hagyományokat és nem felejtik el a multat, kimeri mondani, hogy nem szereti az édesanyját. kilépnek a fülkéből X méter magasan amikor csak egy gumikötél az élet és a halál fala és csak zuhannak mélybe és érezik azt a 3 mp szabadságot ami csak azoknak adatik meg akik megteszik azt a bizonyos lépést

Akik képesek nem megjátszani az orgazmust csak azt mondani, hogy nem jó most itt hagylak és elmenni.

Akik öreg korukra egyedül maradnak és csak néhány emberre számíthatnak  a tömegközlekedésen, hogy beszél vele néhány mondatot, mert már idejét sem tudja mikor kommuninált utoljára emberi lénnyel. Mert a gyermekei is élik a maguk életét a maguk családjukkal és problémájukkal. De nincs bennük harag.

Akik öregkorukra is fiatalok maradnak és elmennek sétálni a Margit szigetre, este pedig áthívják a barátaikat akiket az esztékában ismertek meg kétvizsgáltat között a váróteeremben kártyázni fél 5től fél 7ig, Mert a hírado... azt már mindenki egyedül szereti nézni és akkor már nem illik zavarni. És képesek kimondani hogy van igényük a szexre és ne adj isten tesznek is azért hogy ez az igény ne csak igény legyen. 

Akik büszkék lehetnek az őseikre mert segítették és jobbá tették a világot, menekítettek zsídókat.

Akiket nehéz megjegyezni, de nem lehet elfelejteni.

"Fiatal nő, hóban

A fiatal nő elment mellettem a hóesésben, és reám mo-
solygott. A mosolyt köszönettel fogadtam, elvittem ma-
gammal, s egy ideig vigyáztam reá, hogy el ne olvadjon.
Havas mosoly volt és lassan olvadt. A végén mindössze
valami kevés nedvesség maradt belőle a lélekben; apró tó-
csa, nem nagyobb, mint egy könnycsepp.

Kérés

Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozot-
tan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi na-
pon, mikor "nem történik semmi", él az ember. Már nem
szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás
második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek,
a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak, s a
főszereplők ezer pengőt kapnak a mutatványért esténként.
Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, fi-
gyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek."

Márai örök.

Nyújtotta a kezét és bemutatkozott. Nem mondtam semmit, csak megragadtam a tenyerét. Érdes volt, de mégis kellemesen selymes. amikor már a kezemben volt a keze, éreztem, hogy ez jó érzés. Bele illett az enyémbe, kiegészítette, de mégis ahol kellet összeértek. Jó érzés volt. meleg és biztonságos. Nem sok minden érdekelt ezután, csak hogy mikor temetik már be a testem. Nem kellett sokat várni, egy órát csupán. Beszéltünk néhány mondatot még, de éreztem, hogy az ő gondolatai is már régen máshol járnak, valahol arra amerre az enyémek, a tenyér-test kettős érintkezésénél. Nagyon kedves, vele lenni, olyan... erőt adó. Kincse vagyok és tudom, hogy az vagyok. Csábítóan néz. Édesen csókol, a csókja is illik az én csókomhoz, pedig ilyen annyira ritkán van. Egyszerűen ő annyira tökéletes. Nincs ok, arra hogy miért ne tegyem szét a lábaim ma éjszaka. 

VIDEOFILM-JELENET KÉSZÍTÉSE

Két szenvedélytől forró test egymásba borulva, magatehetetlenül dől neki az ajtóüvegnek, ami majd hogy nem felismerhetetlenné olvadt alattuk. Csókok, nyelvek, nyálak, ajkak keverednek. A nő háttal a falnak szinte ki lapulva függőlegesen fekszik a falon. lábai a férfi teste köré csavarodnak, kezei írányíthatatlanok. Nyeli a férfi csókjait. a nyaka minden porcikája a másik ajkára szomjazik. És ahogy lágyan hozzá érnek szemét lehunyva élvezi a pillanatot, annyira kívánta már, hogy most nem is tudja mit kellene tennie, hogy kielégülést adhasson és kaphasson. Ellazítja testét és átadja magát a hevület hullámainak. Egy pillanatra elmélázik, hogy vajon helyes e amit tesz, de mielött a gondolat az agyán, egy kellemesen bizsergető érzés a testén fut át, ami után már semmi sem számít, izzó érzékekkel veti bele magát a férfi testének felfedezésébe, bár kissé félve, nem tudja hova nyúljon, vagy nyaljon. A férfi széles vállaival és meztelen, izzadtan fénylő felsőtesével, amik köré a lábak akaszkodtak, borzbarna épp elegendően kidolgozott karjaival és a már említett izgató tenyerével, belemarkol egy puha combba és végig simítja kezét egészen a női test legnemesebb pontjáig. Másik kezével a kilincsért nyúl és eddig kialakult kapcsolatukat egy sokkal belsőségesebb térbe tereli. 

És végülegy idézet,

ez Minden: "Szeretkezünk a lakásán vagy az erdőben, valamennyire még élvezni is fogom, de rögtön az orgazmus után visszatér az üresség. Nem tudunk miről beszélgetni, és mindketten tudni fogjuk: itt az idő, hogy valami ürügyet keressünk - "nagyon késő van" vagy "holnap korán kell kelnem"-, és amilyen gyorsan csak tudunk, hazaindulunk, és útközben lehetőleg nem nézünk egymásra." (Paulo Coelho)

Olyan volt, hogy volt és már nincs. Pedig de csodás. Bár el nem hittem. akartam. küzdöttem is, annyira, de nem. Még szerencse hogy nem. Voltál már szerelmes? -Jaj ne már megint ez?

Szeretek utazni. Eddig azt hittem, hogy mindenki csak azért mondja hogy szeret, mert hát milyen már az ha valaki nem szeret. Eddig énis mindig ezért mondtam. De most rájöttem, hogy én Tényleg szeretek utazni. Mindig kérdezik mindenkitől egy biztonyos baráti, beszélgetési, unalom űzési, pont után hogy ha sok pénzed lenne micsinálnál? erre mindig van egy olyan aki vagy azért mert ő valóban szeret, vagy azért mert más nem jutott eszébe, mindig azt mondja hogy földkörüli út. Amire mindig van legalább még kettő aki azt mondja, hogy ő is. elég uncsi. Eddig mindig azt mondtam, hogy vennék egy házat (ez is ugyanolyan.. ki ne akarna házat?!mindegy.) de legbelül beszabadulnék egy vásárló utcába és mindent megvennék ami elfér a kezembe meg akivel vagyok annak a kezében. Aztán elmennék és tuti úgy bekajélnék, hoyg legalább egy óráig ne tudjak felállni, aztán rögtön azután elmennék az első bádiboltba, hogy vegyek zsirégető tablettát,krémet,szivacsot,teát,ruhát,levegőt. Persze ez függ az összegtől, de ha mondjuk még mindig maradna pénzem autót venni meg még kettőt. akkor biztos haza mennék és egondolkodnék azon, hogy mi a faszra költsek még pénzt. és akkor most jönne a: Körbe kéne utazni a földet! mondat. Még nem vagyok biztos abban, hogy arra a kérdésre, rögtön ez lenne a válaszom, mert utazni egy dolog. az utazás célja egy másik dolog. Azért szeretek utazni, mert valami történik. Bécsben egy csók. Vidéken egy felismerés. Barátokkal lenni és lenni. Ha nem lennének barátaim, nem biztos hogy szeretnék utazni. Ha nem lenne célja az útnak az nem is igazi út. Most megnézni a várost... ahha. De bejárni együtt és csodálni a tájat. Elszívni egy cigit a minden közepén és a semmi tetjén, az az ahhaa. Kicsit tudni meg kicsit nem tudni, hogy mi lesz holnap. Most például azt nem tudom, hogy jól érezném e magam Veled. Ha barátom is vagy akkor lehet. De ilyen már jó rég volt ugyhogy ezt nem is fogom tudni addig.

Az első olyan volt, mint amikor egy kislánynak elösször nyitják ki az ajtót,elösször mehet egyedül iskolába. Annyi mindent lát, annyi minden újat ismer meg, hogy szinte felfogni is képtelen... hatalmasra nyitott szemekkel, járja a világot remélve, hogy egyszer majd ő is része lesz nem pedig csak megfigyelője... tisztán emlékszem arra pillanatra;Sétált a lány... csak ugy a szürke köves folyosón, az ablakból szűrödött be fény, de mégis ha kérdeznék milyen volt a pillanatot meghatározó  szín, azt mondaná vörös. Bohóckodott mint mindig, sétált futott, ugrált aztán egy láthatatlan kéz nyúlt ki érte a büfé elötti tömegből megragadta a fejét, letörölte az ártatlan mosoyt az arcáról és tekintetét egy gyönyörűen csillogó zöldeskék szempárhoz írányította, ami akkor még nem tudta, de örökre megváltoztatja létét és életét. Ő volt a smaragd tulajdonosa. Évekig figyelte az emeletről, a sarokból, mások mögül... sose derült ki felnöttek és elfelejtették egymást... ill a lány a fiut soha, de már nem az a hatás. (2003-2005)

A második... még most is "tart". Aranyos volt, ő is újat nyujtott, olyat amit a lány eddig sose tapasztalt, neki volt már benne része ez szinte halálbiztos de elcsábította... hittem neki és végem volt... hosszú ideig. Utolag belegondolva nem tudom, hogyan gondolhattam azt hogy egy ilyen akinek ilyen multja van/volt mit is szeretne egy olyan lánytól aki most lépett ki az életbe és nem tudja mi hogyan mükődik. De mindenesetre valami volt, mert a körülményekhez képest sokáig nyomon követték egymás életét... Jöttek és mentek dolgok, volt hogy elfelejtették egymást...2 hosszú évig. De aztán történt valami. nem is csak egy valami, hanem sok minden ugy hozta, hogy újra egymáshoz sodródtak, mint azelött. De valójában már semmi nem volt olyan. A lány akkor már nem ugyan az a lány volt. Beleszokott az életbe és már tudta mi hogyan müködik. Olyannyira hogy ez mident megváltoztatott. Azelött bármit megtettem volna egy üzenetért, egy kedves szóért. Ma én választok kitől kell és kitől nem. Tőle nem. És jó érzéssel tölt el, hogy a lánynál az irányítás ő dönt mit akar, vele kapcsolatban csak igazán. (2003-2006,2008-2010..)

A harmadik a legigazabb legtisztább, leggyönyörübb amit lány valaha átélhet. Az ami az életben meg adatik, de csakis egyetlen egyszer. Habár vége lett, sose lesz vége.(2006-2008)

Jahj a negyedik. A szivem legcsücske. Nem tartott évegik, nem volt mély, nem volt szép, nem volt tiszta, nem volt őszinte de egy felejthetetlen kalandot és szenvedést jelent. Meglátni és meg sose nem kapni, el sose felejtni, de megszeretni. A vadság, a szabad lét, az a személy akivé vált a lányt ha vele volt. Imádott levegőt venni, imádott pislogni, imádott átölelni imádott nevetni,imádta ha nevet imádta ha átöleli. Imádja hogy volt és imádja hogy elmult, imádja hogy tul van rajta, de imádja hogy megélhette.(2008)

Ő-tödik. egy semmmiből jött törődés és sok hamis mosoly. Elkeseredett napok közepette várt egy üzenet. Aztán már mindennap várt egy üzenet. kérédek válaszok, pont úgy ahogy akkor akartam. Volt kiért élni, volt miért lenni. Ő jelentett mindent.. mosolyt, tervet, jövőt, félelmet, viccet, bánatot gondolatot mindent. Eljött az óra amikor minden megváltozott, hiszi ezt a lány, de valójában nem. Mert már elötte is szakadozott, de akkor nem hivott volna fel.de meg tette és ezzel megpecséltelt mindent. Azonnal éreztem, hogy elvesztettem a fejem. Nem bántam meg.. akkor nem, most már talán igen. De ki tudja mi hogyan alakult volna akkor ha Az nincs. Talán ma már nem is lenne. Eltelt azóta szinte fél év.. Nem olyan könnyű ez, mert messzevan. de most itt volt. nem lehet mindig itt velem, de talán épp ezért könnyű.. 2 hétig szeretem, szenvedek, aztán elmegy és azt sem érdekel, hogy él e. Volt már ilyen, de most annyira fáj, nincs valódi okom, csak rossz. Máshogy képzeltem, úgy ahogy tegnap megálmodtam. De már mindegy mert elment megint. Hiányzoni fogok neki, keresni is fog úgy gondolom, de nekem már szét törte a szívem mostmár nem tud bántani csak még egy kicsit.(2009.márc.02-2010...)

Hatodik a kisbarát. Két hét és sok érzelem. Megfogta a kezem, meg fogtam a kezét és együtt éltünk meg minden másodpercet onnantól kezdve, hallgattam hallgatott nevettünk és bezséltünk. Ittunk, bolondoztunk sosem csókoloztunk de sokat ölelkeztünk.(2008-2009)

A heteseM. Róla már írt a lány, ő számára a legkülönlegesebb. Nem a legfontosabb, nem a legmélyebb, de különleges. Nem tudom már mit lehet róla lejjebb ott van minden ami ő róla szól, minden amit jelent(ett) nekem....Már nincs anniyra itt, mindig. De nem tudom miért. szeretném ha itt lenne mint rég. Tennem kellene valamit... nehogy elveszítseM(2009)

A nyolcas is kerülhet ide, róla is írta már.. vele voltam egyszer egy teljes estét valahol a világ végén. Ő volt aki szavak nélkül képes megállítani az idő másodpercekig. Ő az aki dönött, de talán rosszul, ő az aki azt mondta te igen, én nem. Nincs még vége annak ami volt. Most csak szünetel, mert van egy hiba amit ki kell javítania. Jó vele és még jobb lehetett volna mellette.(2009)

Annyian vagytok. Ennél sokkal többen, olyanok akiknek én vagyok több de ezzel a lány nem tud mit kezdeni.. ha bár szeretne, mert szeretné ha már szeretne.De ha nem olyan hoyg lehessen. Itt azok vannak akiket tiszta szívből vagy tiszta szívből lehett volna...

idővel szeretünk, vagy szeretve időzünk?

Az a lány akarok lenni aki voltam.

már régóta ott állt melletem, és láttam a szemem sarkából, ahogy néz és közbe mosolyog, énis mosolyogtam, de én inkább csak magamban. Aztán egyszer csak azt mondtam neki, hogy: "Gyere velem!" kérdezte hova, de én se tudtam... meg akartam mutatni neki az életemnek minden titkos ajtaja mögött lévő összes kincset. Azt mondta jó. De tudod milyen az amikor azt hiszed, hogy mindent jól csinálsz, mert azt gondolod, hogy amit teszel az helyes. csak aztán beleivódik a melkasod mélyére az az érzés hogy, de mivan ha nem? de olyan gyorsan elmúlik, hogy mikor már megijedhetnél, attól, hogy mit is rontottál el végülis addigra már elmulik az az érzés és nem tudod, hogy mit is akartál csak megint mosolysz. és nézed a szeme tükörképében a szemed tükörképében a mosolyát. Aztán elnézel, megnézed, hogy a mosoly tulajdonosához tartozik e az az öt sejmi ujjacska ami simogatja a bőröd. és igen, az ővé. Aztán vissza nézel nyil egyenesen oda, ahonnan elindult a tekinteted, és többé nem látod ott azt a ragyogást. valami tovaszált és ami meg maradt csak egy meredő szempár. belekellet volna gondolni, akkor amikor elösször éreztem azt az érzést. de mi lehetett, volt valami egyáltalán. de az én hibám. most elveszett de hova?a szikra. az volt a baj, hogy elnéztem, vagy az hogy léteztem, vagy csak az, hogy nézel? Lazul a kezed, össze simulnak az ujjegyek bordázata otthont találni látszanak egy pillanatra, de tovább szalad elhagyja a medret és megszűnik a kapcsolat. Beszéljek? kérdezzek, magamtól vagy tőled? várjak, keressek? álmodjak vagy éljek? Itt voltam elötted nyitott ajtok százaival, de te elengedted a kezem és vissza többé sose néztél.

Csak néztem, néztem és nem hittem el hogy van, hogy megtaláltam, de érzem. belülről melegít mosolyogtam és tudta. boldog voltam és érezte. Nem is kell soha többet semmit Úgy mondanom? mer te csak tudod majd? nem volt még ilyen, de ez jó nagyon. "Gyere velem" azt mondta. Nem tudtam hova de nem is akaratam tudni, ha itt van velem, bárhova éjbe jövőbe, múltba és fénybe álomba és világba beléd vagy belém amíg ragyog a szemed ha a szemembe nézel.azt mondtam jó....de te félsz? megállítanám az ídőt. most mondanám hogy állj kezemben a kezed, tekintetben tekintet-örökre maradjunk inkább így nézz rám méégg. ne engedj el, ne hagyj egyedül mert már nem tudok Lenni egyedül. Ne kérlek. Ne hagyj itt. ha nem tud honnan vissza ragyogni mindaz ami vagyok, talán nem is vagyok. Ne. kérlek ne, de De. megszüntél, elnéztél itthagytál, megbántál (?) nem kérdezek látnod kell, féltem, bátor voltam megtörtem, megtörtél. szükségem lett volna rád, de itt hagytál. nem tudsz többé azzá tenni aki akkor voltam amikor itt voltál a szememben.nem akartam, de beleremegett a testem, ellazultak az izmaim és éreztem ahogy tudatosan végig csúsztak a bőrfelszinek élettelenül egymáson egészen addig amig nem volt már közös pontjuk. te elhagytál, én itt hagytalak. te visszajöttél. én soha többé.

azon gondolkodtam, hogy mérgesek e azért, mert egész éjjel égve hagytam a kislámpát.
de hát teljesen sötétben nem tudok aludni. Meg olyan kellemetlen, ahogy hozzák a kis
kacsóhányingerteát, meg elviszik a kaját amiről órdít hogy mégcsak megse fogtam...
de akkora jókat flasshelelgettem éjszaka...például amikor alig bírtam elaludni az
éjszakás ápolók visító röhögésétől, meg a szomszéd szobából áthalladszó öklendezéstől...
mind1 végül sikerült
egy focicsapatnyi fiucska állt velem szembe, talán focisták is voltak...awwh..namindegy
az a lényeg, hogy épp egy csudi kis álom kellős közepén tartok amikor azért felébreszt a
neonfényből kirajzolódó erős testfelépítésű sötét alak, hogy valami kütyüt dugjon a fülembe,
majd azt mondja: "harminckilencöt ooúúú" a növérke volt. De hogy az ajtót miért nem képesek bezárni.
Nem tudom mikor jött be lázat mérni a hölgy, de az biztos, hogy rá másfél órára megint bejött valaki..

akkor már nem voltam valami jól, de az megmaradt, ahogy azt mondja, negyvennullakettő, megijedt amitől kicsit énis
igy az álom és valóság határán. Hozott valami gyógyszert amit ugy kellet bevennem, hogy már alig volt teám.
Naonszarvolt.aztán még jó párszor bejöttek.. az egyik után amikor már többen jöttek ilyen ébreszts gyanánt
nem is értettem mivanezekkel,kiváncsiságból megnéztem mennyiaz idő F6 volt. NC
Van az a nővér hivó... annyira megakarom nyomni. tegnap már majdnem, azrt hogy nem tudnak e adni valamit nózi
folyás ellen..de aztán mégse mertem.. De tuti megfogom nyomni egyszer..:d maxmajd azt mondom bocsi véletlen volt.
Most reggel bejöttek hatan megálltak az ajtóban mondtak 3 mondatot aztán kimenetk aztán megmérték a vérnyomásom,meg
megütögette a hátam mint tegnap. De akkor kérdezte hogy van e izom vagy végtag fájdalom, akkor nem volt. de egy éjszaka
a kórházi ágyon.... ma nem kérdezte.
Amikor a néni reggel kivitte a reggelim mondta, hogy tartsam meg a kenyeret mert az a vacsora is. És tényleg.

Így írtok ti '09

forrás: szemedre,szirmok,fényén,pilla,hull,sötét,árny,tünemény,ráhull,fény

Többé nem

 Állsz egy sötét szobában, de elvakít a fény
Lehunyod a szemed és nem csinálsz mást csak félsz
és remélsz
Talán a szép jövő sugara ragyog be téged,
bár éget
Talán a múlt veti szikrázva szemedre a vétked,
mert mérges

Kezedben egy álom, amit gyűjtögettél, amíg éltél
Remegve tartod, mert , mint a szirmokat ősz idején, elfújatja a szél
a tél
Lehull a földre és nem lesz, akkor többé a tiéd,
csak senkié
Lehull a földre ls nem lesz aki azt mondja, enyém
vagy miénk
 

Állsz egy sötét szobában, de elvakít a fény
Kinyitod a szemed és bátran azt mondod, mesélj!
vagy kérj!
Nem látsz az ismeretlen tünemény fényén túl
pedig nyúl
Nem kérdezed mikor mész, vagy jöttél e és miért
vagy kiért.
 

Csak állsz, kezedben az álmod, nem félsz többé csak élsz
Lehet fény,lehet árny,
hozhat jövőt, vihet múltat,
Csak állsz kezedben az álmod, nem félsz többé csak élsz
ráhull a szemedre a megnyugvás
és többé nem rezzen a pilla újra
 

Elégedett vagy magaddal? Meglepő módon igen. Illetve, ez így nem nem igaz.mármint, hogy meglepőmódon, mert az esetek 99,9 százalákában erre a kérdésre igen a válasz, ami meglepő, hogy egy icipicikét az elmult napokban azt éreztem, hogy jó helyen vagyok ott ahol vagyok.. kicsit is, és nagyon is. Na azért nem teljesen,mert lennék máshol is. Is nélkül inkább. Csak úgymond szivesen kelek ki reggel az ágyból.. az emberek 99,9 százalékához mondjuk továbbra sincs sok kedvem..de legalább valami. De az okát nem tudom. Nem vagyok szerelmes.. senki nem teszi szebbé a napjaim az öleléseivel, vagy ilyesmi...(báááááár.... ) nem nyertem a lottón.sajnos. nem javult a tanulmányi átlagom, nem láttam jó filmet, és mégmindig nincs elem a tamagocsimban, de valami kicsit megváltozot...talán az hogy már lekapcsolom a villanyt este.. de lehet nem az. Ki teszi szebbé a napjaid az öleléseivel vagy ilyesmikkel (báááááárpontpontpont)? Erre szeretnék röviden és tömören válaszolni, mert ettől azt hiszem én is sztár vagyok és lesz csillagom a hirességek sétányán, tehát.... Szeretnél? Még be se fejeztem a választ az elöző kérdésre, de igen.. szeretnék.. nagyon!! Visszatérve az elöző kérdéshez, tehát? Tehát, aki szebbé teszi a napjaim az öleléseivel vagy ilyesmijeivel (báááááárpontpontpont) az épp az, aki akarok, hogy legyen. Név nincs? Név nincs... Miért nincs? Mert mindig más.változó! Szerelmes vagy? Ugyanmár. szerelem. Kihagyhatatlan élmény, mint a repülés, mint az ájulás, mint az LSD, mint a bukás, mint a kopaszság, mint az egyéjszakás szex, mint a sorolhatnám mennyi minden, de inkább kipróbálni kell, nem magyarázni. De ezeket, egyszer megélni, bőség. Fáj utána, elgondolkodtat, megbánod, elfelejteni próbálod, visszacsinálni kívánod,aztán csak mint mindent elmossák az idő vissza nem folyó örömből, vagy bánatból születő könnyei. Azt hiszed, ez most szép volt? Igen, azt hiszem ez most kurvára nagyon szép volt. Szerelmes vagy? Ezt már volt, sőt, mondtam néhány sorral feljebb, mitöbb így kezdtem, hogy nem, nem vagyok szerelmes. Miért nem? Mert hazug, mert csal és csak kábít. Ki mondta? Én mondom..átlátok az ilyesmin, van aki felnyitja a szemem, heti 2x. pénteken én szomaton, bár mostanában csak szombaton..sajnos.sokat kell tanulnom. azért. Értem. Dehogy érted! Voltak rossz tapasztalataid? Jók és rosszak. Ketten vannak, plus az ágazatok. Van amelyik azért van, mert te vagy. és ez a szerelem magába foglalja a még ki nem nőtt, és már kinőtt őszhajszálad legutolsó "porcikájától" a lábujlenyomatod legkidudorodóbb"porcikájáig" mindazt ami vagy, kivül és belül... azokat is amiket nem is látsz, csak más, meg azokat amiket csak te látsz és más nem. Van az a szerelem amelyik a külsödet tartalmazza, azt amit csak édesapádnak édesanyádnak, a nyagszüleidnek és az összes többi felmenődnek köszönhetsz, h épp olyan alaku, szinű, dőlésű a szemed, amilyen és ami épp bele illik a szép kis pofid összeképébe, vagy hogy a tested épp ugy kerekedik, homorodik, mint egy szem hullám az óceánon vihar idején... majd észreveszed, hogy sokan válnak lovassá ha látnak, hullámlovássá, szörfösökké, akik megmutatják, hogy kiakirály. Sokszor nem baj, hiszen melyik nő nem szereti a bronzbarna, szökegöndör fürtű, világító égkék szemű szép fiukat. kevés. És egy ágazat, a taposott virág lelkü tündérek, akik rád szórják az a végtelen szeretet ésvagy szerelem csillogó varázsporát, a rád a kulcsszó. Mert nem rád. valakire akit találnak, lehetsz te de ugyanennyi erővel, lehetek énis. Arra van szüségük, hogy adhassanak és kaphassanak. De elösször csak adnak, annyit, amennyiről eddig, csak álmodni tudtál, és csak kapod kapod kapod, és azt érzed mindent megkaptál. ha nem látsz tovább elvarázsolnak és örökre tündérországba zárnak. DE mondom, nem téged akarnak, csak valakit. aki épp te voltál...nem azt aki vagy a már említett módokon. kihazsnálnak, hoyg adhassanak, neked jó. de ettől még kivagy használva, ne hagyd!! És legvégül a rafiting. A veszélyes, a halálos, az ismeretlen, az legizgalmasabb. legtöbben beleesünk és meghalunk. Úgy hogy sose tudjuk meg hol hibáztunk, sose tudjuk, hogy egyáltalán hibáztunk e. Ezt a legnehezebb megszerezni,elérni belül mindeki erre vágyik, törekszik..de szinte lehetetlen. És ha kiprobálod, többet nem menekülsz.meghódíthatod a vad vizeket és elnyered az igazi dicsőséget, nyersz egy megszelíditett vadat aki téged választott, rád mondta hogy lesz a tiéd, mint mikor kiérsz a sziklatömte helyoldali folyóból, a kis nyugodtan ringatozó tavacskához és érzed ahoyg valójában téged ringat. elönt a kielégülis jégmeleg érzése. És azt mondod, igen nekem sikerült. Keveseknek. 10 férfiből egy ilyen. Maradjuk a 10 férfinél. 10 férfiért, egyenként hány és hány nő van oda, és közülük csak egy az ilyen. és azért az egyért oda lenni, pont eltalálni a 10ből azt az egyet, nehéz és természetes nem vagy egyedül ezzel.. és a többiek közt is győztesként kijutni. egynek sikerül az összes közül aki a 10ért volt oda. győzelem. egy ilyet ismerek. nem szeretem, de tisztelem. Ő megkapja mindazt amiről eddig szó volt. Kap egy olyan szörföst, aki látja azokat a porcikákat amiket se ő se más nem látott még, és szeretik és örökidőkre a varázspor mámorába borulhatnak együtt. Te is ilyen vagy? Nem, én nem.

Kis furcsaság... de levett a lábamról, akkor anno ott, ahol voltam... akkoriban volt több is, de ő megmaradt teljesen. nem értettem, hogy lehet valaki ennyire mézesenszemtelen...elis pirultam zavaromban... nagyon. Aztán csak nőtt.. ő én bennem, én ő benne. De az tiszta volt, hogy minden csak ködös... csak jó és kész.célja még messziről se. Sokszor gondoltam rá, sokszor hiányzott, aztán legelösször is elmosolyodtam és tartott a mosolyom.. sokáig Megint láttam, sőt, közelebb voltunk egymáshoz mint az elött bármikor, elszédített. Mindene meg volt, ugy ahogy imádom... kicsit gyáván, de tudatosan, kicsit lágyan, kicsit erősen. nagyon jó.... aztán egyszer, egy holdfényes estén, mögöttünk hagyva néhány órát, néhány érintést, sok feltételezést és tényt, amikor nem a csipős hideg, nem is szeméremesség, hanem egyszerüen csak a meleg piritotta az arcom, fogta a kezem, és csókolt.. sokszor, a mámoros pillanatból a lelkem óriáskongása téritet vissza. hiába szorított a meleg karjai közé..nem éreztem semmit...csak azt hogy valami hiányzik.  ŰRT..ezután eltelt egy kis idő...és minnél több idő telik el nélküle, annál inkább felejtem el azt a hiányt.. csak azt érzem hogy ő hiányzik. de miért? Eltudott érni addig, hogy fájjon ha bánt, neki sikerült. csak jött a semmiből és valami lett.furcsaság. Aztán még volt, hogy hiányzott, volt, hogy eszembe jutott..aztán elfelejtettem. Tett róla, hogy ne, akarta, hogy ne.. de kicsit igen.. ha érdekelte, fájhatott is, neki...de engem nem érdekelt. utólag rájöttem

Sokat kellet rajta gondolkodnom, mit miért, és merre, főleg meddig. de nem jöttem rá, most se tudom. De valójában, annyit nem jelentett sose...most se. Annyit én se neki. csak jó hogy van nekeM:) telik el ugy nap nem is egy, hogy nem tudom él e. de akkor mindig történik valami kis apróság, amiből tudom h vagyok még.. és ő is van még. Magamon lepődöm meg, hogy miért, ha annyit nem is ér. De szeretem ezt és nem fáj. hajt a kiváncsiság... és hajt a haddmutassammagam. Nem lenne baj ez se az se elöbbi nekem jó és neki is, sokszor jut eszembe...aawwh... utobbi jót tenne a lelkünknek. az enyémnek biztos.....amennyire én tudom neki is.. fáj azért.. szivesen simogatnám, de csak egy kicsit... igazából pont jó ez igy most... boldog vagyok.. velenélküle... eljön az ideje a fő körünknek.. az lehet hogy néhány dolgot megváltoztat, benne vagy bennem.. Meg látjuk az még a jövő.

csukd be kicsit a szemed, és a szád. gyújtok fényt és a lelkeddel kicsit ölelj szívet, sziveM

Üres a lelkem, nincsenek gondolataim.... sajnálom!