már régóta ott állt melletem, és láttam a szemem sarkából, ahogy néz és közbe mosolyog, énis mosolyogtam, de én inkább csak magamban. Aztán egyszer csak azt mondtam neki, hogy: "Gyere velem!" kérdezte hova, de én se tudtam... meg akartam mutatni neki az életemnek minden titkos ajtaja mögött lévő összes kincset. Azt mondta jó. De tudod milyen az amikor azt hiszed, hogy mindent jól csinálsz, mert azt gondolod, hogy amit teszel az helyes. csak aztán beleivódik a melkasod mélyére az az érzés hogy, de mivan ha nem? de olyan gyorsan elmúlik, hogy mikor már megijedhetnél, attól, hogy mit is rontottál el végülis addigra már elmulik az az érzés és nem tudod, hogy mit is akartál csak megint mosolysz. és nézed a szeme tükörképében a szemed tükörképében a mosolyát. Aztán elnézel, megnézed, hogy a mosoly tulajdonosához tartozik e az az öt sejmi ujjacska ami simogatja a bőröd. és igen, az ővé. Aztán vissza nézel nyil egyenesen oda, ahonnan elindult a tekinteted, és többé nem látod ott azt a ragyogást. valami tovaszált és ami meg maradt csak egy meredő szempár. belekellet volna gondolni, akkor amikor elösször éreztem azt az érzést. de mi lehetett, volt valami egyáltalán. de az én hibám. most elveszett de hova?a szikra. az volt a baj, hogy elnéztem, vagy az hogy léteztem, vagy csak az, hogy nézel? Lazul a kezed, össze simulnak az ujjegyek bordázata otthont találni látszanak egy pillanatra, de tovább szalad elhagyja a medret és megszűnik a kapcsolat. Beszéljek? kérdezzek, magamtól vagy tőled? várjak, keressek? álmodjak vagy éljek? Itt voltam elötted nyitott ajtok százaival, de te elengedted a kezem és vissza többé sose néztél.
Csak néztem, néztem és nem hittem el hogy van, hogy megtaláltam, de érzem. belülről melegít mosolyogtam és tudta. boldog voltam és érezte. Nem is kell soha többet semmit Úgy mondanom? mer te csak tudod majd? nem volt még ilyen, de ez jó nagyon. "Gyere velem" azt mondta. Nem tudtam hova de nem is akaratam tudni, ha itt van velem, bárhova éjbe jövőbe, múltba és fénybe álomba és világba beléd vagy belém amíg ragyog a szemed ha a szemembe nézel.azt mondtam jó....de te félsz? megállítanám az ídőt. most mondanám hogy állj kezemben a kezed, tekintetben tekintet-örökre maradjunk inkább így nézz rám méégg. ne engedj el, ne hagyj egyedül mert már nem tudok Lenni egyedül. Ne kérlek. Ne hagyj itt. ha nem tud honnan vissza ragyogni mindaz ami vagyok, talán nem is vagyok. Ne. kérlek ne, de De. megszüntél, elnéztél itthagytál, megbántál (?) nem kérdezek látnod kell, féltem, bátor voltam megtörtem, megtörtél. szükségem lett volna rád, de itt hagytál. nem tudsz többé azzá tenni aki akkor voltam amikor itt voltál a szememben.nem akartam, de beleremegett a testem, ellazultak az izmaim és éreztem ahogy tudatosan végig csúsztak a bőrfelszinek élettelenül egymáson egészen addig amig nem volt már közös pontjuk. te elhagytál, én itt hagytalak. te visszajöttél. én soha többé.
