lélegző pillák vágyai

Ez hatalmas... szem.be-szél óta az egyik leghatalmasabb. mindegy nem számít, letértem az utamról. Legalábbis ezt mondták 2500-ért. De most az vesse rám az első követ aki... vagyis ez, hogy lehet nem helyes ha egyszer ezen a másik úton találtam nyugalmat, némi pénzt bár nem eleget, de mikor elég? soha. szerelmet, örömöt és még sorolhatnám mi mindent, például repültem is. Mellettem vannak azok az emberek, akik azelőtt, bár ezen a ponton merül fel az idővel kapcsolatos kérdés. Mikor azelőtt? hátja. Azt mondta még valamikor a tizenkevés éves koromra kellene visszagondolni, de hát én nem tudom, akkor még fiatal voltam és heves lelkű... ezt mindenki tudja, már te is. Mit tudtam én még akkor bármit is utakról meg célokról meg helyes és nem helyes helyekről? Nem sokat, ellenben bőven semmit. Szóóóóóóóóóóóóóóval ha innen indulunk, akkor tán még út se volt amiről le lehet térni, tehát ugorjunk a tizensok éves koromra. Akkor voltam valami úton, ill. rámondhatjuk, hogy voltam, érzelmileg biztos egyébként meg úgy agyilag... hát valami, talán. De nem érzem annyira konkrétnak. Voltak terveim amiket véghez vittem, rövid távúak, de megint érzelmi úton vagyunk... szakítani akartam a barátommal és szakítottunk ez nem valami nagy cucc. Ha most, ebben a pillanatban frissen és ropogósan vissza gondolok azokra az időkre, határozottan kijelenthetem, hogy kurvára semmi útnak még a közelébe sem voltam. Nap nap után éltem aztán nyáron meg zülltem. Utána télen se... akkor meg idézőjelben depresszáltam tudod.. na aztán talán mintha valami utat akartam volna találni, de nem találtam nagyon nem. végig érzelmi útról beszélek.. ill. nem! csak az érzelmek befolyásolják pontosabban befolyásolták de most már megint befolyásolják a hozzáállásom az élethez. Lényeg: egyáltalán nem értem hogyan térhettem le egy útról amin soha a rohadt életben nem voltam rajta max most. De akkor meg miért mondja hogy nem és találjak vissza, mert most nem vagyok jó úton... bár azt mondjuk elhiszem, mert már nem vagyok boldog, vagyis a boldogság többrétű, legalább már éhes nem vagyok..csak kétségbe esett. Boldog vagyok és elégedett, mert szerelmes vagyok és mert megoszthatom az életem Vele, de azért ha őszinte akarok lenni a  %+##&]ˇ{%*  kivan minden mással. Unatkozom és utálom az összes napot amikor esik, meg amikor nem. amikor ünneplünk, meg amikor nem, gyűlölök lefeküdni és gyűlölök felkelni de imádok napközben dögleni. szeretek álmodozni és tervezni csak nem érzem magamban a késztetést a megvalósításhoz. egyáltalán. Jól elvagyok mert nem csinálok semmit, de közben nincsen semmi amit csinálnom kell, ami szar. Na ezért találtam, ki, hogy elmegyek, most csak pisilni aztán meg majd meglátjuk...cső!