"Fiatal nő, hóban
A fiatal nő elment mellettem a hóesésben, és reám mo-
solygott. A mosolyt köszönettel fogadtam, elvittem ma-
gammal, s egy ideig vigyáztam reá, hogy el ne olvadjon.
Havas mosoly volt és lassan olvadt. A végén mindössze
valami kevés nedvesség maradt belőle a lélekben; apró tó-
csa, nem nagyobb, mint egy könnycsepp.
Kérés
Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozot-
tan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi na-
pon, mikor "nem történik semmi", él az ember. Már nem
szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás
második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek,
a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak, s a
főszereplők ezer pengőt kapnak a mutatványért esténként.
Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, fi-
gyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek."
Márai örök.
