Ahol nekem fáj doktor úr, azt ott nem tudja meggyógyítani. Képzeljünk el, egy vastag kötelet olyasmit amilyenen Stallone csüngött 93ban és azt amiként ez a szerelem által megfeszül és egyesúlyban tart két embert. Na most képzeljük el azt, ahogy a sok veszekedésen, megbántáson, fájdalmon keresztül kialakul egy olyan helyzet, mintha egy késsel ezt a kötelet elkezdenénk vagdosni persze nem telibe ill. keresztbe, hanem csak finoman, vízszintesen éppen hogy csak a kés élével odasimítunk minden alkalommal. Durva mi?
Kéne belém több erő...vagy nem is erő, meg nem is függetlenség, meg nem is tudatosság. inkább kevesebb érzelem. Mindenből kicsit kevesebb. Kevesebb düh, kevesebb piszkálódási inger, kevesebb zsír a hasamon, mert akkor jobban néznék ki fürdőruhában és talán én lennék a világon a legtökéletesebb ember annak az embernek akinek a legjobban szeretnék a legtökéletesebb ember lenni . Ellenben lehetek etalon olyan embernek akinek nem szeretnék lenni viszont szükségem van arra hogy lehessek, mert különben nem lennék senkinek se „A” és akkor már nem is lenne miért élnem ugyanis hercegnőnek születtem ill. skórpió jegyben, de az szinte ugyanaz.
Jut eszembe!: szeretnék elmélyedni az asztrológiában és szeretnék egy saját csillagot az égen. (:
